Heti imacélok - december 23-30. IZGALMAS TAPASZTALAT - MAGYAR IMACÉLOK

Ezen a héten az Istennel való szoros közösségről olvashatunk tapasztalatot.

Itt találod az összes tapasztalatot és imacélt: http://100napimadsagban.blogspot.hu/

Heti imacélok

(2018. december 23-30.)

·       Imakérés: Kérünk, imádkozzatok a Fiatalok nemzedéke Krisztusért konferenciáért, amelyet a jövő héten rendeznek meg az Egyesült Államokban, a texasi Houstonban. Fiatalok ezrei gyűlnek össze a világ különböző részeiről. Imádkozzunk azért, hogy a Szentlélek különleges áldása legyen az összejöveteleken, az előadókon és a missziós tevékenységeken, amelyeket Houston városáért terveztek.

·       Imakérés: Imádkozzunk a Generál Konferencia Ifjúsági Szolgálatok Osztályáért, ahol arra készülnek, hogy cserkészeket és fiatal felnőtteket mozgósítsanak a világ minden részén, hogy 100 000 helyen hirdessék az evangéliumot a Teljes Ifjúság Bevonása kezdeményezés keretein belül. Ez a program 2019 márciusában kezdődik.

·       Imakérés: Kérünk, imádkozzatok továbbra is azokért, akik még mindig azon fáradoznak, hogy egyenesbe hozzák életüket a pusztító kaliforniai tűzvész után. Imádkozzunk azokért, akik a túlélésükért küzdenek a világ háború sújtotta országaiban. Imádkozzunk azért, hogy Isten legyen a vigaszuk és reményük.

·       Imakérés: Kérünk, imádkozzatok továbbra is az első negyedév Ima- és böjtnapjáért (2019. január. 5.)! Ennek az alkalomnak a témája: A világot megváltoztató imaharcosok. Az időpont közeledtével a magyar változat megtalálható lesz a www.adventista.hu weblapon.

·       Imakérés: Imádkozzunk a Tíznapos imaközösségért (2019. január 9-19.)! Ezen kezdeményezés kapcsán sok élet megváltozott az elmúlt évek során. Imádkozzunk odaadóan azért, hogy világszerte egyre több gyülekezet kapcsolódjon be ebbe az erőteljes tíz napos imaprogramba, amely az Istennel való mélyebb közösség kialakításáról szól. Az időpont közeledtével a magyar változat megtalálható lesz a www.adventista.hu weblapon.

Magyar imacélok:

·       Imakérés: Imádkozzunk gyülekezeteinkért, amelyek a téli missziós és evangelizációs munkájukat végzik!

·       Kérünk, imádkozzatok az ünnepek kapcsán szervezett missziós tevékenységekért!

·       Imakérés: Imádkozzunk a meglévő és induló befolyásközpontokért (Debrecen, Miskolc)!

Hívás, hogy üljünk a lábaihoz – írta Raluca Ril

Épp hazajöttem Romániába, miután 10 hónapot töltöttem afrikai szolgálatban, amikor hallottam Isten hívását: „Jöjjetek velem csak ti magatok egy lakatlan helyre, és pihenjetek meg egy kissé” (Mk 6:31).

Őszintén megvallva, nem örültem ennek a hívásnak. Mindig aktív ember voltam. Az elmúlt öt évben önkéntes misszionáriusként dolgoztam Guyanában, Vanuatuban és Namíbiában. És szerettem csinálni.

Az igazság az, hogy elég nehéz volt hazajönni szabadságra és meglátogatni a családomat minden nyáron, mindig kultúrsokkot kaptam, és úgy éreztem, hogy nem tudok beilleszkedni közéjük. Így, amikor az Úr arra hívott, hogy pihenjek meg az afrikai missziós munkámból, ez olyan volt, mintha aláírta volna a halálos ítéletemet. Az egész életem a szolgálat körül forgott. Mit tegyek most? Nagyon össze voltam zavarodva.

Kénytelen-kedvetlen engedelmeskedtem Isten hívásának, de ez nem ment sok vita és könny nélkül.

Azonban, nem sokkal ezután a nagyszüleim otthonának csendjében Isten megszólított engem: „Raluca, a szívedet akarom, nem csupán a szolgálatodat. Azt szeretném, ha időt töltenél velem. Hiányzik nekem az az idő, amit együtt szoktunk töltetni.”

Hirtelen megvilágosodott előttem, hogy az elmúlt öt évben annyira lefoglalt engem az Úrért való munka, hogy nem igazán szakítottam időt a Vele való közösségre. Igazából minden reggel tartottam áhítatot, de ez gyakran rohanós és felületes volt. Az imám inkább egy monológ volt, amikor Isten elé tártam a hosszú listámat a szükségleteimmel és a panaszaimmal, de nem kerültem közösségben vele. A valóságban a szolgálatért éltem és nem Istenért.

Hogy őszinte legyek, büszke voltam arra, amit tettem. Annak ellenére, hogy egy szegény országból jöttem és nem volt semmilyen bevételi forrásom, Isten mindenről gondoskodott. Azért is büszke voltam, hogy egyedülálló lányként voltam olyan bátor, hogy el tudtam hagyni az otthonom kényelmét és veszélyes helyeken élni, mint misszionárius, olyan helyeken, amelyekről nem sok lány álmodik.

Azonban, ahogyan nagyszüleim otthonában ültem, rájöttem arra, hogy a szolgálatban töltött éveim inkább önmagamról szóltak, és nem annyira Róla. A szolgálat, és nem Isten lett az életem ura. És miközben ez egy jó úr volt, nem az igazi Úr, akit követnem kellett volna.

A Példabeszédek 23:26-ban Isten így szól hozzánk: „Add nekem a szívedet, fiam, és tartsd szemed előtt utaimat!”

Szerencsére végül rájöttem arra, hogy mi hiányzott az éltemből. Újra oda kellett adnom a szívemet Neki, meg kellett tanulnom a lábainál ülni és újraépíteni a kapcsolatomat Vele. Ehhez meg kellett változtatnom azt, hogy mire fókuszálok és hogyan használom az időmet, de most teljesen más a lelki életem és tapasztalatom.

Már majdnem tíz éve annak, hogy eldöntöttem, több időt fogok az Ő lábainál tölteni, és hogy őszinte legyek, az elmúlt öt év volt a legszebb az életemben. Isten túlszárnyalta miden elképzelésemet. Újra teljes munkaidőben dolgozom misszionáriusként, de most olyan módon, ahogyan legvadabb álmaimban sem gondoltam volna. De erre hívott engem Isten, és most ahelyett, hogy minden a szolgálatról szólna és arról, hogy én mit teszek, minden Róla szól, és arról, amit Ő tesz.

Isten valóban igazolta ígéretét, hogy „mindent megtehet sokkal bőségesebben, mint ahogy mi kérjük vagy gondoljuk, a bennünk munkálkodó erő szerint” (Ef 3:20). Nem lehetek boldogabb és nem lehet nagyobb a békességem, mint most. Jó az Isten!