Heti imacélok - augusztus 12-19. IZGALMAS TAPASZTALAT - MAGYAR IMACÉLOK

Ezen a héten arról olvashatunk, hogy egy lerobbant terepjáró hogyan lett misszionárius.

Itt találod az összes tapasztalatot és imacélt: http://100napimadsagban.blogspot.hu/

Heti imacélok

(2018. augusztus 12-19.)

·       Imakérés: Kérünk, imádkozzatok fiataljainkért, akik ősszel visszatérnek iskoláikba! Imádkozzunk azért, hogy Isten vezesse őket döntéseikben, amelyeket meg kell hozniuk. És imádkozzunk azért is, hogy tanulmányaik többről szóljanak, mint egy jó állás megszerzése. Ennél sokkal fontosabb legyen a szolgálatra és az Úrért végzett munkára való felkészülés.

·      Imakérés: Kérünk, imádkozzatok az Inter-Európai Divízióért, amint azon fáradoznak, hogy elérjék Európa elvilágiasodott posztmodern lakosságát! Imádkozzunk azért, hogy az európai adventista fiatalok felfedezzék az adventista üzenet és misszió időszerűségét!

·       Imakérés: Kérünk, imádkozzatok azért, hogy Isten nyisson kapukat Észak-Koreában az evangélium előtt! Jelenleg megközelítőleg 23 millió ember él Észak-Korában és a kapuk zárva vannak üzenetünk előtt. Adventista jelenlétről sem tudunk.

·       Imakérés: Kérünk, imádkozzatok egy meg nem nevezett missziós központért a Kelet-Közép-Afrikai Divízió területén! Egy kórházat alapítottak itt egy többségében muzulmán országban, ahol az egyház növekedése nagyon nehéz, viszont Istennél minden lehetséges!

·       Imakérés: Kérünk, imádkozzatok a közelgő Út az egészséghez programért, amelyet a texasi Ft. Worth-be terveztek a 2018. szeptember 19. és 21. közötti időszakra. Imádkozzunk azért, hogy Isten küldjön megfelelő létszámú önkéntest és azért is, hogy sok szív megnyíljon ennek a programnak köszönhetően. (önkéntesnek itt lehet jelentkezni: https://pathwaytohealthvolunteer.org).

Magyar imacélok:

·       Imakérés: Imádkozzunk a nyári táborokért, hogy sok ember megtalálja Istent, s hogy azok, akik megtalálták, közelebb kerüljenek Hozzá!

·       Imakérés: Imádkozzunk a meglévő és induló befolyásközpontokért (Debrecen, Miskolc)!

Hogyan lett egy lerobbant terepjáró misszionárius – Írta Andrew McChesney

Egy táborozással töltött hétvége után Joe Marcellino autójával az udvaron parkolt, amikor egy olajcsíkot vett észre, amely az Isuzu Trooper terepjárótól indult és egészen az úttestig kígyózott.

„Ó, nem!” – mondta feleségének Susan-nak. „Ez nem jó jel!”

Joe, akik akkor 33 éves volt és informatikai menedzserként dolgozott a Hetednapi Adventista Egyház központjában a Maryland állambeli Silver Springben, segítséget kért az egyik barátjától.

Barátja, Eric Armer azt találta, hogy az olaj az olajszűrő gumi tömítőgyűrűjéből spriccelt szét, és azt mondta, hogy elég nagy a valószínűsége annak, hogy a motor jelentősen károsodott. Úgy saccolt, hogy a javítás belekerülhet háromezer dollárba is.

Joe és Susan friss házasok voltak és bankszámlájukon háromezer dollár volt. Joe nem szerette volna ezt a pénzt az autóra költeni, mivel elmaradásaik voltak a tizedfizetésben. 1 500 dollárral maradtak el az utóbbi három hónapban.

Susan számára nem volt kérdés: „az Úrnak kell adnunk az első zsengét” – mondta.

Joe és Susan imádkoztak és eldöntötték, hogy befizetik a tizedet és nem az autót fogják megjavítani.

Döntésük után Eric felhívta Joet és azt tanácsolta, hogy vegyék fel a kapcsolatot a benzinkúttal, ahol az olajat cserélték nem sokkal a hétvégi utazásuk előtt. A benzinkúttól küldtek egy szerelőt, aki egy vizsgálat után elismerte a felelősségüket a motor károsodása miatt. A benzinkút felajánlotta, hogy ingyen felújítják a motort.

Joe azonban az olajszűrő hibás beszerelése után már nem bízott meg a benzinkútban, azért a benzinkút biztosítója a javítás helyett felajánlott nekik háromezer dollárt. Joe vette a pénzt és megkérte egy másik barátját, Bill Brodyt, hogy újítsa fel a motort. Amikor a javítás befejeződött, Joe megkapta a számlát 1 500 dollárról. Meglepetésére a benzinkút biztosítójától kapott háromezer dollár elegendő volt a javításra és a tized is kijött belőle.

Bill azt javasolta, hogy ne tartsák meg az autót. „Barátként azt javasolom, hogy amilyen hamar csak lehet, add el az autót” – mondta. Egy héten belül Joe találkozott Wayne Calbival, a Generál Konferencia beszerzési igazgatójával. Wayne megkérdezte Joet, hogy eladná-e az autóját.

„Egy afrikai misszionárius megkért, hogy vegyek egy Isuzu Troopert” – mondta. „Eladnád?” – kérdezte. Joe elmesélte, hogy mi történt az autóval és figyelmeztette, hogy a motor esetleg nem fogja sokáig bírni. „Vállalom a felelősséget” – mondta Wayne.

Korrekt összeget fizetett az autóért és hajóval elküldte Afrikába. Látva Joe aggodalmát, megígérte, hogy értesíteni fogja őt az autó sorsáról. Az eladáskor 65 000 km volt az autóban.

18 hónap múlva Wayne megkérdezte Joet: „Emlékszel-e még a terepjáróra? Mostanra már 160 000 km-t futott.” „Dicsőség az Úrnak!” – mondta Joe. „Nem gondoltam volna, hogy sokáig bírja.”

Egy néhány év múlva Wayne ezt mondta: „Joe szeretném elmondani neked, hogy a terepjáród túllépte a 320 000 km-t.” Joe igazán elcsodálkozott. Néhány évvel később az autó elérte a 450 000 km-t.

„Az Úr tartotta életben misszionáriusa számára” – mondta Joe.

A most 61 éves Joe azt mondta, hogy ez a tapasztalat egy fontos leckét tanított meg vele a misszióról, valamint annak fontosságáról, hogy a tizedet elsőként adjuk oda az Úrnak.

„Az Úr gondoskodott szükségleteinkről, amikor mint férj és felség leültünk és eldöntöttük, hogy az első zsengét Neki adjuk, és bizalmunkat Belé vetjük” – mondta Joe. „Ő nemcsak a mi szükségleteinkről gondoskodott, hanem az Afrikában dolgozó misszionárius szükségleteiről is. Ő egy sor más szükségletről is tud, amelyekről mi nem tudunk, így az autó áldás lett évről-évre.