Heti imacélok
(2018. január 28 – február 4.)
· Imakérés: Kérünk, imádkozzatok a Teljes
tagbevonás 2018-as eseményeiért és összejöveteleiért. Ezek a következők: Ghána
(2018. február 3-17), Japán (2018. május 4-20), Zambia (2018. 8-23) és a
Fülöp-szigetek (2018. július 13-28).
· Imakérés: Kérünk, imádkozzatok azért, hogy az Úr adjon különleges
bölcsességet a Generál Konferencia Egységet Felügyelő Bizottság tagjainak!
· Imakérés. Kérünk, imádkozzatok a japán misszióért, mivel ez egy nagyon
elvilágiasodott kultúra. Imádkozzatok a japán lelkészekért és gyülekezeti
tagokért, hogy felkészüljenek az összejövetelekre és a japán ifjúsági
csapatért, akik házról házra fognak könyvet árulni.
· Imakérés. Kérünk, imádkozzatok a Generál Konferencia bizottságának
következő tagjaiért, akik hivatalból töltik be ezt a szerepet (hivatalból azt
jelenti, hogy valamelyik alábbi egység vezetőiként tagjai a Generál Konferencia
Végrehajtó Bizottságának):
o
Felnőtt Szombatiskolai tanulmányok: Clifford R. Goldstein, főszerkesztő
o
Andrews Egyetem: Andrea
T. Luxton, rektor
o
Archiválás, statisztika és kutatás: David Trim, igazgató
o
Bibliakutató intézet: Elias
Brasil de Souza, igazgató
o
Földtani kutatóintézet:
L. James Gibson, igazgató
o
Hope Channel: Derek
J. Morris, igazgató
o
Loma Linda egyetem: Richard
H. Hart, rektor
o
Ministry magazin: Pavel
Goia, főszerkesztő
o
A Generál Konferencia korábbi elnöke: Jan Paulsen
o
Review and Herald Kiadóhivatal: Robert E. Lemon, igazgató
o
Ellen White Intézet: James
R. Nix, igazgató
· Imakérés: Kérünk, imádkozzatok a Generál Konferencia stábjának
egészségéért. Komoly influenzajárvány van a marylandi központban és szükségük
van Isten gyógyítására, hogy erejük legyen a szolgálatra.
Magyar imacélok:
·
Imakérés: Kérünk, imádkozzatok a
Ki a sótartóból Missziótalálkozó következő
alkalmáért! Az előkészületek már
folynak. Előadóink Raafat Kamal és Simon Martin testvérek lesznek.
·
Imakérés: Kérünk, imádkozzatok azért,
hogy egyházunk Magyarországon az elkövetkezendő évben meglássa Isten tervét és
vezetését, és mindenben hűségesen kövesse akaratát!
·
Imakérés: Imádkozzunk a magyar
egyház missziós tevékenységeiért! Imádkozzunk a Bibliai szabadegyetemek, evangelizációk,
bibliaklubok sikeréért és áldásáért!
·
Imakérés: Imádkozzunk a meglévő
és induló befolyásközpontokért (Debrecen, Miskolc)!
Villámlás, amely
válasz volt egy imára – írta: Andrew McChesney
Inaciu
da Kosta lelkész korán kelt, mert egy hosszú gyalogút várt rá Kelet-Timor
szigetén.
50
km-t kellett gyalogolnia lakóhelyétől Lospalos városától fel, a hegyek közé egy
Luro nevű faluba, ahol találkozója volt egy misszionáriussal.
Imaciu
elfogyasztotta reggelijét, amit felesége készített neki rizsből és friss,
leveles zöldségekből. Fogta a Bibliáját és az esernyőjét. Az Ausztráliától
északra eső trópusi szigeten gyakran és váratlanul eredt el az eső, ezért az
ott élőknek bölcs dolog esernyőt vinni magukkal. Inaciunak nem volt autója vagy
motorja, így hát gyalog ment.
Inaciu
megállt néhány gyülekezeti tag házánál, hogy imádkozzon és Bibliát olvasson
velük. Kelet-Timor szigetén nem sok adventista él, így nem sok helyen kellett
megállnia. De a látogatások miatt nem haladt úgy, ahogy kellett volna, s még
csak az út kétharmadánál tartott, amikor ráesteledett.
Inaciu
felnézett a csillagos égre, és erősen gondolkodott, hogy mitévő legyen. Még 25
kilométernyi út állt előtte a sűrű dzsungelben, felfelé a hegyen, hogy elérje a
falut. Éhes is volt, mert semmit sem evett reggeli óta. Zseblámpát sem vitt
magával.
Eleredt
az eső. Inaciu kinyitotta az ernyőjét, és így okoskodott magában: „Ha hazamegyek, 25 kilométert kell gyalogolnom, ha folytatom
az utat, akkor is 25 kilométert megyek.”
Inaciu
imádkozott, hogy az Úr vezesse őt. Ima után az a gondolata támadt, hogy ha
hazamegy, akkor reggel újra meg kell tennie ezt a hosszú utat. Úgy döntött hát,
hogy továbbmegy a falu felé.
Az
eső eleinte csak csöndesen esett. De amint a lelkész felfelé ment a hegyen,
zuhogni kezdett. Villámok cikáztak, mennydörgés csattant. Miután 9 kilométert
megtett, Inaciu már mélyen bent járt a dzsungelben. Az eső kopogása és a
mennydörgés közepette még másféle morajlást is hallott. Figyelmesen
hallgatózott. Zúgó folyó hangja volt az. A sötétben azonban semmit sem látott.
Félni kezdett. Így szólt magában: „A családom nem
ismeri ezt az utat, ami a falu felé vezet. Ha beleesnék a folyóba, az elvinne
az óceánba, és megfulladnék.” Így imádkozott:
„Istenem, ha akaratoddal megegyezik, segíts, hogy eljussak
a faluba!”
Inaciu
csöndesen álldogált vagy öt percig, és tűnődött, hogy mit tegyen. Ekkor fényes
villámlás cikázott az égen, és ő a fényben meglátta az előtte kanyargó, széles
folyót. Megint imádkozott. „Istenem,
ha akaratoddal megegyezik, add, hogy eljussak a faluig! Add, hogy a villámlás
tovább tartson!”
Egy
pillanattal később újra villám hasított át az éjszakai égen, és Inaciu tisztán
látta maga előtt a folyót. Meglepetésére a villám nem hunyt ki, hanem tovább
fénylett, akár a Nap, és a dzsungel szinte nappali fényben úszott.
Kidőlt
fákat látott a folyóban, a víz színén. Leszaladt a partra, és tönkről tönkre
ugrálva átkelt a folyón. Amikor átért a másik oldalra, a villámlás hirtelen
mennydörgés kíséretében kihunyt. A villám fénye kerek két percen át világította
meg a folyót!
Három
órával később, éjfélkor érkezett meg a faluba, és hálát adott Istennek a
biztonságos útért.
Andrew McChesney az Adventista
Világmisszió szerkesztője. Ezt a történetet engedéllyel közöltük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése