Heti imacélok
Fókuszban az Észak-Ázsia Csendes-Óceáni
Divízió (NSD)
(augusztus 27- szeptember 3.)
Tények röviden a NSD-ről: Az Észak-Ázsia
Csendes-Óceáni Divízióhoz tartozik Kína, Mongólia, Tajvan, Észak-Korea, és
Dél-Korea. Ez
földünk legnépesebb Divíziója a maga 1.6 milliárd lakosával. A lakosság
körülbelül 3%-a keresztény. A fennmaradó 97% buddhista, sintoista, muzulmán, a sámánizmus
követője és ateista. Az adventista tagság az NSD-ben kb. 700.000. Az
adventisták aránya a nem adventistákhoz 1 a 2.200-hoz. Ez a nagy terület
jelentős missziós kihívásokkal szolgál.
·
Imakérés: Imádkozzunk
Jairyong Lee elnök testvérért, Yutaka Inada titkárért, Paul Sung Sub Song
segédtitkárért, German A. Lust kincstárnokért és Dong Jin Lyu
segédkincstárnokért, hogy legyen bölcsességük vezetni ezt a nehéz területet!
·
Imakérés: Imádkozzunk
azért, hogy az egyház vezetői és a gyülekezeti tagok együtt tudjanak
munkálkodni a Hármas angyali üzenet hirdetésében az el nem ért millióknak ezen
a területen!
·
Imakérés: Imádkozzunk
azért, hogy a gyülekezeti tagoknak legyen bátorságuk erősen megállni hitükben,
az üldözések ellenére is, amellyel sokszor szembesülnek a család, barátok, vagy
a hatalom részéről a különböző régiókban!
· Imakérés: Imádkozzunk
azért, hogy a Szentlélek kiáradjon és ajtók nyíljanak meg az eddig el nem ért
sötét területeken, mint Észak-Korea.
· Imakérés: Imádkozzunk a fiatalokért, hogy tűzbe jöjjenek a misszióban,
és a nagy evangelizációs kampányért, amelyet Japánban terveznek 2018-ra!
Magyar imacélok:
·
Imakérés: Imádkozzunk a Ki a sótartóból Missziótalálkozó
közelgő alkalmáért, amelyet 2017. október 28-ra tervezünk Debrecenbe. Fő előadó:
Szabó László
·
Imakérés: Imádkozzunk az ősszel
kezdődő missziós tevékenységekért. A nyári szünet után újra indulnak a Bibliai
szabadegyetemek, a Reformáció 500. évfordulója kapcsán tervezett missziós
programok, evangelizációk, bibliaklubok.
·
Imakérés: Imádkozzunk a meglévő
és induló Befolyásközpontokért (Debrecen, Miskolc)
Egy mongol fiú rájön
arra, hogy Isten válaszol az imákra
- írta: Andrew
McChesney
Amikor Iveel Namjildorj öt éves volt, Mongóliából a
Fülöp-szigetekre költözött. Édesapjának, aki hetednapi adventista lelkész,
továbbtanulás céljából a Fülöp-szigeteki adventista egyetemre kellett
jelentkezni, így magával vitte családját is. Iveel-t szintén beíratták az eső
osztályba.
Az iskola nehéz feladatnak tűnt Iveel számára, aki
nem beszélt angolul és nehezen tudott kommunikálni az osztálytársaival. A többi
fiú kötekedett vele és bántotta iskola után, amikor a buszra vártak.
„Te semmit sem tudsz” – mondta neki az egyik fiú.
„Írni sem tudsz” – mondta a másik – „menj az óvodába!”
Mikor ezt hallotta, Iveel visszarohant az iskolába
és elbújt az osztályterem ajtaja mögé. Nem akart sírni a többi gyerek előtt.
Minden nap, amikor hazaért, édesanyja megkérdezte,
hogy mi volt az iskolában.
Iveel nem akarta, hogy édesanyja aggódjon, ezért nem
mondta el az igazságot.
„Az iskolában? Minden jó volt” – válaszolta mindig.
Este, amikor lefeküdt, le akart térdelni és
imádkozni Istenhez, hogy segítse meg őt az iskolában. Viszont félt attól, ha az
édesanyja meglátja, hogy imádkozik, meg fogja kérdezni tőle, hogy mit kért
Istentől. Nem akarta, hogy édesanyja aggódjon, ezért az éjszaka közepén
felkelt, amikor a szülei mélyen aludtak és csendben imádkozott Istenhez.
„Kérlek, add, hogy a gyerekek kedvesek legyenek
hozzám, hogy barátok lehessünk” – mondta, „és segíts meg, hogy egy másik
iskolába mehessek.”
Iveel néhány hónapig minden éjjel imádkozott. Aztán
a szülei hirtelen eldöntötték, hogy egy másik iskolába küldik. A gyerekek az új
iskolában kedvesek voltak hozzá, és segítették őt, hogy megtanuljon angolul.
Amikor focizás közben megsérült a lába, a többi fiú segítette, hogy haza tudjon
menni.
Iveel egy interjúban azt mondta, hogy boldog és
hálás, amiért Isten meghallgatta az imáit, hogy egy másik iskolába járjon.
Aztán egy napon Iveel régi iskolájának igazgatója
meghívta őt egy iskolai partira. Iveel egy kicsit izgult, hogy látni fogja régi
osztálytársait, akik durván bántak vele. De, amikor elment a partira, a
gyerekek játszottak vele és nagyon jól telt az együtt töltött idő. Azt mondta,
hogy Isten azt az imáját is meghallgatta, hogy a régi osztálytársai legyenek a
barátai.
Iveel most ötödikes, és hazájában, Mongóliában az egyetlen adventista általános iskolába
jár. Viszont soha nem felejti el azt, ahogyan Isten meghallgatta imáit. Azelőtt,
hogy az iskolai problémáiért imádkozott volna, semmit sem kért Istentől, és
azon is eltűnődött, hogy Isten egyáltalán létezik e.
„Minden szombaton eljártam a gyülekezetbe, de azon
gondolkodtam, hogyan teremthette meg Isten a világot csupán a szavával” –
mondta Iveel. „Miután meghallgatta imáimat, hiszem, hogy létezik.”
Andrew McChesney az Adventist
Mission magazin szerkesztője
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése